"Ez a történet Dzsingisz kán két hadvezérének Szübeetejnek és Dzsebének a hadjáratát meséli el. Dzsingisz kán elküldte őket, hogy élve vagy holtan, de fogják el a menekülő horezmi sahot."
"- Aki segít nektek, azt kíméljétek, aki hajlandó szolgálni minket, azt lássátok el szolgálnivalóval, aki elismeri hatalmunkat, adjatok annak hatalmat. Ha a sah sereggel vonul elétek, verjétek szét a seregét. Ha a sah tornyos-bástyás városba húzódik, amely bezárta előttetek a kapukat rontsátok le annak falait, s csak hírmondókat hagyjatok.
Ha a sah befut az erdőbe, egyenként rázzátok meg a fákat, hogy lepotyogjon az ágak közül. Ha a sah, mint a halak megül a folyó fenekén, legyetek háló, ami kihalássza onnan. Ha a sah a sivatagba menekül, menjetek utána, szitáljátok át a homokot és emeljetek fel minden követ, hátha ott rejtőzik. Ha a sah szárnyakat növeszt és felrepül az égmagosba változzatok sólymokká és szaggassátok szét. Ha a sah, mint a mormota bebúvik a földbe, legyetek ásó, ami kiforgatja onnan."
"Amikor teljesítették megbízatásukat Dzsingisz akarata tovább űzte őket. Megparancsolta, hogy folytassák a háborút, menjenek, győzzenek le minden népet és keressék meg a Végső-tengert."